2012 nyarán klubunk egy frissen felvett tagja – aki most már a leköszönő elnökünk – hallott először az akkor 13 esztendős, oxigénhiánnyal és agyvérzéssel született Schőberl Zsófiról, és a Rotaract Club Sopronnál azóta napi kifejezéssé avanzsálódott „alumínium-doboz gyűjtésről”, amelyből a kislány kezeléseit és műtéteit finanszírozta Zsófi családja.

123

A segítségnyújtás egy számunkra meglehetősen újszerű formája tálcán kínálta magát az akkor még szinte kizárólag egyetemi hallgatókból álló Rotaract Club Sopron számára…Miért ne tudnánk mi is segíteni? Miért ne kapcsolódhatnának be a soproni egyetemisták, kollégisták is?

Az új szemeszter közeledtével aztán megismerkedtünk Zsófival és szüleivel, Zsuzsával és Ernővel is. Aztán elkezdődtek az előkészületek, és persze felvetődtek a „de mégis hogyan?” „lesz-e értelme?” (és hasonló) kérdések is a klub tagjai között…(persze az ilyen jellegű kérdésekre ma már mindenki tudja a választ! smile emoticon )

Felvettük a kapcsolatot Bebesi József Tanár Úrral, az egyetemi kollégiumok igazgatójával, aki biztosított minket támogatásáról és ennek fényében rögtön rendelkezésre bocsátott számunkra három zsákállványt, amit mi „azzal a lendülettel” elláttunk zsákkal és a figyelemfelhívó feliratozással, amit ma már minden kollégista jól ismer: „Jótékonysági gyűjtés – Zsófi bot nélkül élhessen!”

2012 októberében így aztán begyűjtöttük az első 21 zsákot, amit aztán még további 290 zsák követett, ami most a “végelszámolásnál” mintegy 1500 kg alumíniumot jelent! Az alumíniumdoboz-gyűjtésnek és a Zsófinak rendezett jótékonysági buliknak köszönhetően csaknem 600 000 Ft-tal tudtunk hozzájárulni a több millió forintos önköltséget jelentő műtéthez!

Zsófi 2014 októberében eljutott az Egyesült Államokba, az SDR műtétre. Mostanra talán mondhatjuk, hogy a rehabilitáció nehezén is túl van, és minden a tervek szerint halad.

S minthogy a műtéttel és a rehabilitációval járó jelentős anyagi terhek megszűntek, a dobozok gyűjtésének is vége szakad a szemeszter végén! Elértük a célt!

Talán csúnyán és „közgazdászosan” hangzik – de a tény ettől még tény marad -, de az alumíniumdoboz-gyűjtés volt clubunk leghosszabb távú és legnagyobb anyagi támogatást generáló projektje. A csupán 2011 óta működő Rotaract Club Sopron életében is lezárul egy fejezet, és amit szívből remélünk, hogy Zsófi életében pedig egy új, és könnyebb kezdődik!

Köszönet mindazoknak, akik segítették, hogy ez a cél megvalósuljon! Köszönet mindenkinek, aki akár csak egy dobozt is a gyűjtőzsákba helyezett! Szintén köszönet illeti az egyetemi kollégiumok vezetését és dolgozóit, akik segítettek nekünk koordinálni az alumíniumdoboz-gyűjtést!

Jó szerencsét!

Üdvözlettel:

Schőberl Ernő, Zsuzsa és Zsófi, és a Rotaract Club Sopron